JÖNNEK A KÉPEK$type=ticker$count=20$cols=3$label=no

Mulatságnak lennie kell

A háromszázadik előadását éppen tegnap, a narancsligetben megért Mulatság (ami immár hatodik éve lakja be a Katlant) ahogy mindig, ismét bizonyította egy jó darab elévülhetetlenségét, annak áldásos hatásait. A közepesen fiatalnak mondható színészi gárda kölykös, önfeledt, friss, szinte főpróbai lelkesedéssel játszotta végig a külső ingerekben is gazdag 2 órát (mentőautó, kutyaugatás, hirtelen adódott kellékgaliba kijátszása az eredeti Mrożek-szöveg minőségét megütő, ha nem megugró színvonalon smafu a Kapa-Pepe-Rémusz hármasnak…), erre rímelően pedig a vegyes összetételű közönség tiszteletreméltóbb korba hajló nézői is, elfeledve ízületi és világgal szembeni panaszaikat, úgy ülték, állták, guggolták, csimpaszkodták végig az estét, ahogyan azt csak nagyon kevés előadás kedvéért tették volna meg. Hogy van-e mulatság, temetés vagy ünnepség-e az élet, muzsikálnak-e, és ha igen, kik, és hol, érdemes-e élvezet, igaz(i)ság nélkül élni, és megáll-e az édesapa gondolata, miszerint az egyszerű emberek élete mindig szomorú, azon pár évig még biztosan ellamentál ez a három esetlenül esendő, gondolaébresztően együgyű, elszánt mulatság-kereső figura.

Zágoni Nóra