„A magyar gondolkodásmód a nyugati kultúra magjától távol, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el.” Ez a Tárki egyik átfogó kutatásából levont következtetés 2013-ban sokunkat megdöbbentett, és még csak utána jött a java, a „keleti nyitás”. Az idei beszélgetések arról szólnak, hogy milyen esélyünk van erre az irány- és rendszerváltásra, vajon csak álom vagy reális cél, hogy egyszer majd a magyar társadalmat az egymás és az intézmények iránti bizalom, a szolidaritás és az együttműködési készség és képesség jellemezze.

Hogy lehet az, hogy 2026-ban annak örülünk, hogy megszabadultunk egy olyan rendszertől, amelytől 36 évvel ezelőtt már „örökre” megszabadultunk? Mi az, amit a Kádár-rendszerből akaratlanul is tovább hordozunk magunkban, sőt még tovább is adunk? Mennyiben determinál a múlt egy társadalmat? Valuch Tibor, társadalomtörténész, Honnan hova című könyvében efféle kérdésekre keresi a választ. Ha valaki megélte az elmúlt 40 évet, de nem feltétlen érti, tulajdonképp mi is történt vele és körülötte, jöjjön el, és vegyen részt ebben a keresésben!