„A magyar gondolkodásmód a nyugati kultúra magjától távol, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el.” Ez a Tárki egyik átfogó kutatásából levont következtetés 2013-ban sokunkat megdöbbentett, és még csak utána jött a java, a „keleti nyitás”. Az idei beszélgetések arról szólnak, hogy milyen esélyünk van erre az irány- és rendszerváltásra, vajon csak álom vagy reális cél, hogy egyszer majd a magyar társadalmat az egymás és az intézmények iránti bizalom, a szolidaritás és az együttműködési készség és képesség jellemezze.

Fleck Zoltán, jogszociológus az elmúlt években nem csak magában háborgott azon, amit tágabb környezetében maga körül látott, hanem aktívan tett is azért, hogy megváltoztassa azt, amit morálisan elfogadhatatlannak tart. Ehhez a bátorságon túl nem kis optimizmus is kellett, hisz nyilván ismerte a leírásban idézett Tárki következtetést, sőt azt maga körül is látta, és a saját bőrén is megtapasztalta. Adódik a kérdés: miből táplálkozik a derűlátása?